Képek és gondolatok… (Elnézést kérek a helyenként profán vagy éppen trágár megjegyzésekért! 😀 ) Amit itt leírok, az én véleményem és senki másé. (All rights reserved!)

(A képregényes stílusra és történetmesélésre majd a későbbiekben visszatérek! ……de csak sorjában! 😀 )

Először is pár mondatban néhány gondolat az alkotás, a „művészet” kapcsán:

2024 év első harmadában járunk, csak annyit kérdeznék, hogy „mi az isten” van ezzel a világgal és az emberiséggel??! (Témának jó a kérdés viszont erősen elkanyarodnék attól amiért most elkezdtem írni az oldalra…) … Szóval pár szó és mondat szobrászatról, festészetről, illusztrációk készítéséről és írásról ( és annak túlspilázott és tekervényes útjáról mire a nehezen és sok munkával összehozott szerzeményből egy kézzelfogható könyv válik amit aztán az olvasók elé kell eljuttatni.. de erről majd később, most amúgy is egyszerre írnék mindenről, de azt ugye nem lehet..) 🙂 .

Akkor: In medias res

… a mai világban az oktatás igen gyéren foglalkozik az alkotás, és az önkifejezés témájával. ( vagy alig, vagy pedig semennyire sem.) Alkotás alatt értendő: a személy létrehoz valamit, akár térben, akár síkban, de akár szellemi szinten, vagy érzelmileg. Akár mozdulatokkal, mozdulatok harmóniáival.. ,hangokkal, hangok harmóniáival vagy együtt az egész. Bármilyen alkotásról is legyen szó, azt az alkotó személye adja, abból keletkezik! Szobrászat, festészet, tánc, zene, ének.. stb. Sokan félreértik és feleslegesnek tartják ezeket a dolgokat, mondhatni „haszontalan dolgok”. Ők mélyen hülyék. Hmm.. (ez így lehet, hogy bántó..) vagyis szűk látókörűek, vagy egyszerűen csak ostobák? Ki tudja? De nem is lényeg.. Ugyanis az alkotás folyamata, és már megtanulni magát, azt hogy hogyan is lehet létrehozni valamit, valami egyedit, az értékes dolgokat taníthat az embernek. Türelem, kitartás, koncentráció, akarat, fegyelem, önismeret, egyediség… stb. stb. Alkotni… Alkotni nem lehet üzleti hozzáállással, az nem más mint gyártás, iparos munka. Lehet jó, de nem mondanám alkotásnak.. Az alkotás egyedi. Ma annyi mindenre azt mondják, hogy alkotás, és művészi.. hahaha.. a francokat! Se nem egyedi, se nem művészi, nincs benne erő, energia, sem egyediség. Félreértés ne essék, vannak technikák amik felhasználásával olyan elképesztő látványt és mondanivalót, vagy hatást lehet elérni, hogy az igen! De! Kizárólag egy technika használatára még nem lehet támaszkodni, hiszen azt a technika maga adja s nem az alkotó. (A későbbiekben mutatok példákat erre.) Valahol meg kell találni az egyensúlyt az adott technikák használata – és adta lehetőségek – , és az alkotóból érkező energiák kinyilvánítása között. (Ez kissé kusza gondolat, de szerintem a lényege átjön.) 😀

Amiért írok ezen a felületen : Elkezdek itt valamit. Tanítás? (..vagy csak egy vélemény? Nem tudom. Egy „egyszerű” grafitrajz elkészítésére gondoltam, hogy bemutatom első körben, ami alapján bárki teljesen „ingyenésbérmentve” megtanulhat valami olyat, amit még nem tud, s közben bejegyzéseimet és megjegyzéseimet olvasva szórakozhat, vagy szörnyülködhet. De akár vitába is szállhat, vagy kérdezhet aki nem ért valamit. És persze megmutatom azt, hogy egy egyszerű tanulási folyamattal – jelen esetben az egy grafitrajz – nem csak technikát, eszközhasználatot, látásmódot .. tanulhat az ember, hanem annál valami többet.. (Nagyon furcsa így írni, „megszólítani a hallgatóságot akiket nem érzékelek…” )

1. Szükséges elmélet: Merthogy elmélet bizony szükséges. 😀 (persze működik ösztönösen is az alkotás folyamata de itt most tudatos információk átadásáról van szó, és ahhoz kell némi elméletet is magyarázni.) Ja, és a mesterséges intelligencia itt nem játszik, sőt ilyen szempontból elmehet a francba, azzal együtt aki pofátlan módon használja. Az nem alkotó, az egy nagy semmi… Nulla. Namindegy… (Ma már szinte mindenki alkothat képeket, szobrokat, sőt bármit! Persze! Dehogy alkothat! Ebben az semmi! Nem az egyénből ered… Szinte nulla befektetett energiával nem lehet létrehozni semmit! (Legalábbis az „alkotás” jelentését nézve, klasszikus értelemben!) Itt most arról van szó, hogy, hogyan lehet egyedit alakítani, ami az egyénből ered. Fantázia! Nem másolás a cél, nem a hiperrealizmus a cél, nem a tökéletesség a cél. Nem egy technikát akarok bemutatni, hanem amivel az összes elérhető, vagy épp lekőrözhető.. haha. például – „egy darab papír és egy ceruza” – segítségével… De mielőtt nagyon elkalandoznék filozofikus gondolataim felé!… .. „Alkotás fejből!” Ami gyakorlatilag annyi, hogy szinte kimásolod az agyadból azt a képet ami ott létrejött. (Durván megfogalmazva.) Megfigyeléseken alapuló törvényszerűségek, mint például a tér és levegőperspektíva valós környezetben. (A szemet könnyű becsapni..) A térlátás és térmélység fejlesztése fontos. Mivel ez esetben a síkban történik az alkotás. Bármit is ábrázolunk, törekedni kell rá hogy az térbelinek hasson. (Vannak kivételek, de az egyelőre nem téma.) Ez az illúzió kell hogy megjelenjen a készülő műben. A gyakorlás elengedhetetlen! Íme néhány unalmas példa: gömb, kocka, tégla drapéria, arc, fej stb. Bármit lehet gyakorolni, de először az egyszerűbb formákat javaslom. Nem kell tőle megijedni, nem ilyen fakír „tudomány” ez. De valahol el kell kezdeni! nem? De. És! Azt sem árt megtudni, hogy honnan is indul tudásunk…. gyakorolni, megfigyelni, alakítani, ja és kritikusnak lenni önmagunkkal szemben!
2. Gyakorolni! Lehet másolni is, ha éppen az tetszik. Lehet beállítani pl. egy csendéletet is, vagy igazából bármit. A lényege a megfigyelés és, hogy amit megfigyelünk áthelyezzük a lapra. Ehhez a csatorna mi vagyunk. (az érzékszervek, az agy és aztán az idegek és izmok … stb stb… végül az eszköz.) Pontról pontra, vonalról vonalra. Valahogy érdekesen működik az emberi megfigyelés és akarat, mert tapasztalataim szerint a sok szerkesztővonalból (vagy éppen keresővonalból) megtalálja hogy melyik lesz a helyes. Ahogy a sok sok vonal káoszából kialakul a forma. Mert ki fog alakulni! És míg ezt gyakorolja az ember, a látásmódja is fejlődni fog. Ha térbeli alakzatot jelenítesz meg lapon, akkor a három dimenzió törvényszerűségeit jobban megérted a síkban! Ha síkból ( egy képről) másolsz akkor elsősorban technikát (másolótechnikákat) tanulsz. Mindkettő gyakorlása kell.
3. Még mindig gyakorlás! Megfigyelés! Most kitérek egy elég összetett témára. A megfigyelés ne csak a felszín legyen! Például: Nézzünk egy klasszikus tananyagot. Arc. Emberi arc. Véleményem szerint a felszín mögé kell látni, hogy az arc ne csak egy képként működjön, hanem legyen hatása és kifejezőereje. Lehet úgy is elkészíteni egy portrét, hogy kész a felszín, és oké. Itt meg is lehetne állni, sőt vannak helyzetek amikor nem is tud az alkotó kihozni belőle többet. Van ilyen. De! Amikor valami többet látunk bele akkor szinte életre fog kelni az a portré. Amikor az alkotó önmagából visz a művébe az egyedivé válik. Nem csak a vonalvezetés, a technika és a látható eszközhasználat miatt, maga a „mű” tartalmazni fog egy olyan töltést, ami az alkotóból ered. (Azt hiszem valahol itt kezdődik maga az alkotás.) Legyen szó akár egy grafitrajzról, vagy akár például mozgásművészről, vagy egy zenészről, egy alaptudás szükséges ahhoz, hogy átlépjen bizonyos határokat! És ehhez idő és energia kell! Folyamatosan feszegetni kell az egyénnek a saját határait, időnként bizonyos korlátokat át kell lépni hogy észrevegyük, hogy hogyan is tudunk fejlődni… (Most, hogy így túlmisztifikáltam a témát, vissza is térek a grafitképhez… 😀 )
4. Gyakorlás. Példaként elkészítettem egy egyszerű „csendéletet”. Semmi extra nincs benne, semmi plusz, semmi tuning. (Ezt nagyjából így tanítják az iskolákban is.. bár emlékeim szerint olykor meglehetősen görcsösen.) Ez egy szimpla gyakorló feladat. (olykor unalmas, de lehet belőle tanulni…

Néhány tanács ehhez a fajta gyakorláshoz: sok szerkesztővonal használata és minimális radírhasználat! A vége felé érdemes a „kenéssel” és a radírral való „rajzolással” megismerkedni. (fények). Nem kell túlvariálni ezt a gyakorlatot! Úgy is mondhatnám, hogy az eszközöket és az egész témát kezeld nagystílűen. Viszont mikor megérzed, hogy itt- vagy ott „ezt most eltaláltad”. arra rá lehet menni, lehet jobban érzékeltetni… Ne félj hibázni! Ne félj egy másik vonalat húzni! Ha már vonal! Formakövető vonalakat alkalmazz! Ha ki akarod a élezni a képet (amit itt még nem kell, de ha úgy látod akkor elmehetsz addig is.) akkor azokat úgy is el fogod tüntetni. (de itt ezt nem követeli a téma.) Ugyan nem látszik, vagy nem annyira, de már az első képtől kezdve megvannak a szerkesztővonalak. Először elhelyezem a lapon a „képet”. Ez általában egy képzeletbeli keretet kap! (ami a későbbiekben megjelenik, vagy megjelenhet. Ez nem törvényszerű. 😀 ) Bármilyen is a csendélet, szerintem a legegyszerűbb ha egy befoglaló formába helyezzük az egészet, vagyis azt amit a lapra fogunk vinni. Így máris kapunk egy sokszögű síkidomot, aminek bizonyos pontjai már is kiidulási pontoknak felel meg…

folytatása a későbbiekben…. Jó tanulást! Jó gyakorlást! (később!)