A könyvajánló lentebb lesz, az „Írói sztori” után!

Írói sztori!

Üdvözletem olvasó!

In medias res…

..Nagyjából nyolc éve kezdtem el írással foglalkozni, mármint, hogy összefüggő, kitalált történeteket írjak. A festmények és illusztrációk készítése közben, az alakuló karaktereknek kialakultak a történeteik…

Valamivel később fogalmazódott meg bennem, hogy egy összetett történetet akarok írni, ami egyszerre filozofikus és mozgalmas, szórakoztat és kikapcsol. Az alapok megvoltak a sztorihoz, így nekiálltam. A regény egyre terjedelmesebbé vált, miközben rengetegszer újra és újra elolvastam, és javítottam rajta. (Így nagyon fárasztó írni!) Tudtam, pihentetnem kell a sztorit.

Pihenés képen, – mivel nem tudtam elszakadni a történetírástól – újabb és újabb „történetgrerinceket” jegyeztem le. Mikor eszembe jutott egy-egy jó téma elkezdtem azokat nagyvonalúan megírni, így egyszerre több ilyen, különböző történetkezdemény jött létre. Ezek csak pár mondatban a történetek lényegi részeinek leírása, és a nagyobb fordulatok leírása. Időszakosan tartott szüneteimben megírtam néhány novellát. (Mindig csak egyet!)

Az árnyékdémon című könyvem kisebb-nagyobb megszakításokkal hat- hét évig íródott. Ez idő alatt nagyjából húsz-harminc novellakezdemény jött létre és ezekből tizenkettő novella lett kidolgozva és készült el. (Sok munka van bennük…)

Itt kezdődött az írói tevékenység második fele. Ami számomra oly sok érthetetlen dolgot tartalmaz! A történetek megírása jó! Izgalmas! .. De idővel felmerül a kérdés, hogy mi a célod vele, „elteszed egy fiók mélyére? ” és annyi, vagy a nagyközönségnek ajánlod. A második lehetőséget választottam! Nulla rálátással kezdtem neki a könyv kézzelfogható változatának megvalósításához. Kiadó keresése, és egyáltalán hogyan is megy a könyvkiadás?

2021-ben ”találtam” egy lehetőséget arra, hogy megmutassam egy írásomat a nagyközönségnek.

Egyik novellámat elküldtem ennek a kiadónak (nem akarom nevén nevezni), amelyik egy antológia kötetet adott ki akkoriban. A kiadó úgy hirdette magát, hogy „új szerzőket keres egy antológia kötet kiadására”. Abban a könyvben novellák és versek szerepelnek.. Már akkor elgondolkoztam azon, hogy hogyan is működhetnek együtt, egy kötetben, különböző emberek alkotásai, ami nem elég, hogy minden sztorit más és más írt, teljesen más stílusban, teljesen más témákban, és versek is vannak benne. (Hogyan is működhet ez együtt? – Voltak kétségeim ezzel a kötettel kapcsolatban, hiszen ez így finoman szólva is eklektikus.) A lényeg, hogy az én novellám is benne lesz a megjelenő könyvben és így el fog jutni néhány olvasóhoz! (gondoltam akkor..) Csalódtam… Nem kevés pénzt tettem bele és azok az ígéretek, amit ez a kiadó ígért, mint: visszajelzések, vélemények, angol és német nyelvre való fordítások, könyvbemutatók stb. Mindebből nem lett semmi, semmilyen visszajelzést vagy kritikát nem kaptam… Maga a kötet is úgy néz ki, hogy inkább szóra sem érdemes. Az első huszonegynéhány oldalon az én művem olvasható abban a könyvben, de egyáltalán nem érte meg így kiadni..

Az írás folytatódott. Az árnyékdémon című regényt újra olvastam és javítottam.

…pár évvel később sikerült befejeznem Az árnyékdémon első kötetét. Vagyis akkor még az első befejezett változatát. Ekkor még sok utómunka volt a sztorival, de már tudtam, hogy ezt ki fogom adni. Így kiadó keresésébe kezdtem. Sok időt belefektettem a keresgélésbe, de viszonylag hamar rájöttem, hogy mennyire nem értek az íróvá válás üzleti részéhez! Ez baj. Nagyon sokat informálódtam az interneten, de sok helyen ugyanazokat a dolgokat írják le. Mégpedig, hogy hogyan is lesz egy „kéziratból” könyv, mármint klasszikus, kézzel fogható, papír alapú, valódi könyv. A sok utána olvasás után már nagyon tudtam az elméletét ennek. Nem villanyozott fel a gondolat, hogy micsoda állomásokat kell megjárnom az elkészített művemmel, hogy mégis hány kézen kell átmennie a munkámnak mire abból könyv, lesz. Mondanom sem kell, hogy ez elég stresszes. (de lehet, hogy csak nekem? passz..) A kiadó keresés közben (csak néhány maradt) akikre azt mondtam, hogy felhívok vagy írok nekik és kérek árajánlatot, – de legalábbis közvetlen megtudjak valami érdemi információt! 

• …Az egyik kiadó úgy hirdette magát, hogy mindent intéz. Gyakorlatilag csak le kell adnom az anyagot. (Sima doc. formátum.) Fizetek ennyit meg annyit. Az árban benne van a lektorálástól kezdve, a nyomdakész pdf-ig minden és ezen felül persze a megadott példányszámok kinyomtatása is. (Ez eddig nagyszerű) .. aztán az üzleti része már siralmasabbá tette a dolgokat. A kiadó ajánlata, – már nem emlékszem pontosan – , de valami,  90 vagy 93 százalék volt. Mármint, hogy az eladott példányszámok után a kiadónak ennyi jár! (első kérdéseim egyike az volt, hogy akkor mi a franc van?? (persze nem voltam ilyen szofisztikált..) Köszönöm, nem kérem!

• … Egy másik kiadó hasonló ajánlattal talált meg. Talán jobb százalékarányokkal. De ezeken felül, még elvárta, hogy a kész példányokból vásároljak meg x-mennyiséget! És ha lehet, segítsek a reklámanyagok elkészítésében, terjesztésében.. vagy valami ilyesmi! Természetesen itt is előre kellett volna kifizetni a teljes összeget.  Köszönöm nem kérem!

• .. A következőt már felhívtam, nem e-mailt küldtem. (gondoltam a telefon gyorsabb) Az is érdekes volt. Felhívtam a kiadót és feltettem a kérdéseimet. Ekkor már többé-kevésbé rájöttem, hogy üzleti szempontból mit is kell megtudnom. Csak az volt a baj, hogy nem tudtak konkrét válaszokkal szolgálni és ment a hebegés-habogás arról, hogy utána kell nézni a dolgoknak és, hogy (akivel a telefonban beszéltem) nem kompetens ebben meg abban a témában. (Frankó nem?) Köszönöm nem kérem!

Mindeközben nagyban ment a könyv javítása és egyre jobban összeállt. De még mindig kiadót kerestem. Gondolkodtam a magánkiadáson, de sokat bizonytalankodtam ezzel kapcsolatban. Úgy gondoltam, ha megfizetek egy kiadót, akkor segítségemre lesznek, tanácsokkal látnak el, esetleg olyan információkat kapok, ami előre visz írói pályámon. 😀   … (Nem egészen így történt.)

• … a következő kiadó, amit felhívtam, ott is kb. hasonlóképp jártam, mint az előzőnél, de a telefon túl felén lévő közölte, hogy első blikkre legalább ezer! Vagy kétezer! példányt kell rendelnem! (hűha!) ..és ő csak ezt az információt tudja, bármi változtatást akarok, mert amúgy erre is van lehetőség (pl. kevesebb példányszámmal indulni.) akkor azt xy-nal kell megbeszélni és az árak így meg úgy változnak és az már nekik nem biztos, hogy megéri! (tehát megint nem kaptam korrekt infót.) (Türelemre intettem magam…) Kértem, hogy akkor szeretnék egy olyan emberrel beszélni, lehetőleg személyesen, aki kompetens a témában. Erre a válasz: Ők nem szoktak személyesen beszélni a szerzőkkel…. (Micsodaaa!?) Köszönöm szépen! Hagyjuk már! Köszönöm, de nem kérem!

Közben elkészült Az árnyékdémon! (ez ekkor még doc. formátumban.) Még az illusztrációk és a borító volt hátra. Nekiálltam a munkának!

Kiadót akartam találni! Találtam is! Bár érdekes volt, hogy ennek nem volt irodája. (Vagy egy kávézót használtak annak? Ezt nem tudom.) A lényeg, hogy személyesen tudtam beszélgetni a kiadó kompetens emberével. (Ez már előre lépés volt!) Elmondtam, hogy mit akarok. – Könyvet létrehozni, kiadni! Eladni! A könyvesboltok polcain látni a könyvem! – A válasz tetszett!….

Tehát megtaláltam a kiadót, akivel elkészítem a könyvemet! Meg is alkudtunk. A kiadó, direkt nem akarom megnevezni, elkészíti az írásomból a könyvet, amiből 200 példányt kértem. Gondoltam elsőre annyi bőven elég lesz. (és tényleg bőven elég, hiszen bármikor után lehet nyomtatni, ha úgy alakul!) Szóval megalkudtunk. Ha jól emlékszem három hónapot írtunk a szerződésbe. Amint készen van a nyomtatott verzió kiszállítja nekem! (Szuper!) „Ja”, persze itt is ment mindenféle ígéret, hogy majd lesz reklám, és minden, hogy tudjanak az emberek a könyvemről… Megírtuk a szerződést, aláírtuk. Az összeg felét előre fizettem, (a másik felét akkor fizettem, mikor átvettem a könyveket.) .. (Ez nem volt éppen kevés pénz, de úgy voltam vele, hogy én ezt a könyvet mindenképp ki akarom adni, és ha ennyi az ára, akkor kifizetem…)

..A közös munka elkezdődött! : A kiadó odaadta egy lektornak az írásomat. (Gondoltam, jó lesz, ha lektoráltatom a szöveget, mert tudom, hogy vannak elkerülhetetlen írásbeli hibáim! De vannak egyedi megnyilvánulásaim az írásban! Ezt elmondtam a lektornak is, hogy tudja, hogy a szövegben mit figyeljen, és mit javítson.) (nagyszerű!) …  A lektor 100 oldalanként haladt a művel, úgy küldte vissza az anyagot. (a könyv amúgy 504 oldal lett.) …  Mikor visszakaptam, és láttam, hogy hogyan is dolgozik a lektor, talán akkor kezdtem el kételkedni, hogy valami nem stimmel. Ugye a lektor munkája az, hogy átolvassa az anyagot és a javításra lehetőséget ír, illetve a helyesírási hibákat javítja. A stilisztikát figyeli, illetve javaslatokat tesz a változtatásokra. (ez jó!) De olyan érzésem volt, hogy a lektor ugyan átnézi a szöveget, és amit lát, azt persze javítja, viszont egyáltalán nem érdekli a tartalom! Nem köti le! Egyszerűen, nincs ott! (Ez egy akció-fantasy-thriller sztori!!) Mikor megkaptam az újabb száz és száz oldalakat, akkor szóvá tettem a kiadónak, hogy valami baj van, mert amit visszakaptam anyagot, azt én még átnéztem és javítottam! Javítottam a javítást! (röhej) Eltelt kb. két hónap, végül visszakerült hozzám a teljes anyag. Végignéztem és javítottam újra! Nem a helyesírási hibák javítása volt a probléma, hanem a stilisztika… (Nem igazán értettem, hogy akkor mit is csinált ez a lektor. (és a lektorálás nem olcsó!) Gyakorlatilag amint visszakaptam az anyagot a lektortól, jómagam is lektoráltam a lektorált szöveget!! (elég agyzsibbasztó feladat.) A kiadó tudta, hogy elégedetlen vagyok a lektorálási munkával, de csak annyi volt a válasz, hogy az teljesen külön van a kiadótól és, hogy ez a lektor egy külsős valaki! (Bazz’… Mégis mit lehet erre mondani?? ) (Mondom magamnak – Jól beleválasztottam ebbe a kiadóba! De akkor már persze mindegy volt. Tehát gyakorlatilag a lektorálási munkákra kiadott pénzt kidobtam az ablakon! De! – Akkor is végig viszem!! – A szöveg újra átnézésével már igyekeznem kellett, nehogy miattam fussunk ki a határidőből. (gondoltam.) Mindeközben elkészítettem a végleges belső illusztrációkat és a borítóképet is! Részemről mindennel készen voltam. A kész anyagokat továbbítottam végre a kiadónak, aki a nyomdai előkészítést végezte. Itt sem akarok nevet említeni, de mindegy is. A lényeg, hogy elég korrektül elvégezte a munkáját az illető, bár a hozzáállása erősen megkérdőjelezhető volt. Valahogy érzékelni lehetett, hogy ez az egész, a kiadó részéről csak a pénzről szól. (Ami egyébként nem is lenne baj, ha normálisan kezelik a munkát és a határidőket és persze az információkat.)

A problémám a következő volt:

– A lektorálási munka iszonyatosan gyenge volt, de ezt már az előbb kifejtettem. Az emberi hozzáállás a kiadó részéről elég problémás volt, az egyeztetések nehezen mentek és a határidőket nem tartották. Igazából ezzel sem lett volna problémám, de amikor mindenért én hívom fel azt, akit megbíztam és szerződést kötöttem az kicsit baj! Például a nem tartott határidők, vagy ha valami változás van részükről, akkor legalább szóljanak!! (de nem így történt.) Mindezeken felül semmiféle tanácsot nem kaptam a könyvvel kapcsolatban, ami pozitív irányba vinné a regényt. Például: hogy helyenként lehetne egy kicsit „szellősebb” az elrendezés, mert kényelmesebb olvasni (jobb a szemnek) vagy a könyv végére a köszönetnyilvánításon túl kéne még egy tartalom is, vagy esetleg ezeket is jobban el lehetne különíteni a sztoritól. Ezek apróságok ugyan és nem befolyásolják a történetet, de fontos dolgok.

(…és igen!) Észrevehettem volna ezeket a hiányosságokat, de már látni akartam a művemet igazi könyvként. Elfogadtam a végső változatot! A belíveket és a belső illusztrációkat rendben találtam, és a borítókép is rendben volt. Nagyon tetszett!

Sok telefonálgatás és e-mailváltás után végre megtudtam, hogy mikor kapom meg a példányokat. (200 darabot rendeltem.) A szerződésben a határidőt nem sikerült tartania a kiadónak, (holott még a szerződésben úgy határoztuk meg az időt, hogy bőven beleférjen az általam megszabott határidőbe.) ..de ez sem lett volna nagy baj, ha nem nekem kellett volna folyamatosan érdeklődnöm, hogy hol is tart a munka, vagy, hogy egyáltalán mi van!! (Számomra ez érthetetlen.) Ez, hogy nem kerestek meg az esetleges problémákkal, vagy nem is tudom bármilyen információval, azzal kapcsolatban, amiért fizetek az azért pofátlan dolog és jellemzi a kiadót, vagyis azt, aki dolgozik a leadott műveddel. De! Elkészült a könyv:

Az árnyékdémon

 A 200 példány hozzám került. (szuper!) Örültem is neki! Viszont miután kifizettem a kiadónak a fennmaradó összeget, onnantól kezdve az ígéretei is semmibe vesztek. Akkor találtam magam szemben azzal a ténnyel, hogy ez a kiadó semmiféle további segítséget nem fog adni! Ez ugyan nem volt részletezve a szerződésben, de szóban elég sokat beszélgettünk róla. Talán mondanom sem kell, hogy innentől kezdve szinte csak én telefonáltam ennek a bizonyos kiadónak, viszont ekkor már, vagy nehezen elérhető volt, vagy üres ígérgetések mentek, illetve kaptam egy e-mailt tőlük, amiben valamiféle reklámügynökséggel vagy valami hasonlóval felvehetném a kapcsolatot. Ez nekem nem tetszett. Ezek után még ment némi ígérgetés, hogy a terjesztésben segítenek és, hogy majd ekkor meg akkor majd hívnak. Nem ez történt. Egy ideig várakoztam, de már kezdtem elunni, hogy nem történik semmi. (Fogalmam sincs, hogy ezen kiadó részéről, illetve annak a delikvensnek részéről miért is volt ez jó, vagy mit akart ezzel elérni.) Meguntam az üres dumát és várakozást. Sikerült elérnem telefonon a kiadó emberét és közöltem vele, hogy magam nézek utána a dolgoknak, – Viszlát! –  Nagyon visszafogott voltam és nem mondtam semmi sértőt, avagy durvát, csak megköszöntem a munkájukat és elköszöntem. Bizonyára mondanom sem kell, hogy ezzel a bizonyos kiadóval én már semmikor sem fogok együtt dolgozni! (és nem is tanácsolom senkinek sem ezt a kiadót, olyanoknak meg biztosan nem, akik első könyvüket adják ki!

Magam álltam neki a terjesztésnek. Kb. úgy tudtam mindezt elképzelni, hogy levelet írok a kiadóknak. (ismert kiadóknak) vagy éppen besétálok egy-egy könyvesboltba és megkérdezem, amit lehet. (Érdekes néhány hét volt ez! ) Az e-mailekre nem jött válasz, vagyis talán egyre? (de ez nem volt mérvadó) A személyes konzultáció meg szinte nem is létezik.

• …Először olyan helyeket kerestem fel, ami „feküdhet” a könyv stílusának: – akciófantasy” Tehát fantasy témájú boltokat. Bemutatkoztam, a könyvet is bemutattam, váltottam pár szót az ott dolgozókkal. Ígérték, hogy továbbítva lesz az illetékes emberek felé az információm, de azért írjak az e-mail címükre, az a biztos! (jól hangzik.) Otthagytam ezeken a helyszíneken egy-egy példányt, és írtam az e-maileket. Semmi válasz! Akkor már elég türelmetlen kezdtem lenni. (Leginkább mindegyiket elküldtem volna a jó fenébe vagy némelyik felmenőjébe a sok gerinctelen férget.. na de mindegy..) Hagytam ezt a megközelítését a könyvterjesztésnek. Újra nekiálltam, de immáron kimondottan terjesztő keresésnek, de azért írtam az országban lévő legnagyobb fantasy kiadóknak is. (persze válaszok nem érkeztek.)

Kicsivel később, ezek után találtam egy országos terjesztőt! Akikkel tudtam kommunikálni! (végre!) Tájékoztattak, hogy milyen lehetőségeim vannak, a könyvvel kapcsolatban, ha náluk teszem le a könyveimet. Végre olyan infóhoz jutottam, ami előre vitt. Lassan ment ugyan, de rendben volt. Elég kedvező ajánlatot adott a terjesztő. (ezt most nem részletezem, de azok után, amiket addig összeszedtem információt, ezt a terjesztőt jónak találtam.) Nem sokkal később meg is alkudtunk és megkötöttük a szerződést. (Nagyjából fele-felére jött ki a matek, vagy éppen egy kicsit kevesebb jutott nekem) (de mindez már koránt sem volt annyira rossz arány, mint a korábbi ajánlatok. Pár héttel később, mikor már mindent lepapíroztunk, leszállítottam a könyveket, és ez a cég az óta is terjeszti könyveimet!

Az árnyékdémon című könyv 2024 január 1-től van a könyvespolcokon, illetve rendelhető. Nem fogy úgy, mint szeretném, de nyilván ennek is megvan a miértje. (és talán türelmetlen is vagyok 😀 ) Itt meg kell jegyeznem, hogy elsősorban nem a pénz érdekel a könyvvel kapcsolatban, de persze mint író, nekem is számít, hogy minél több fogyjon belőle és jusson el olyanokhoz, akik elolvassák.. A reklámozás és menedzselés rettenetesen távol áll tőlem, egyszerűen nem értek hozzá. Viszont megtalált egy apró cég aki elkezdte készíteni a reklámot a könyvnek. (ez jelenleg is fut a facebook- on és az instagram-on. Sőt a facebook- on a könyvnek és jómagamnak is készült egy új profil. (Meglátjuk, hogy ez a reklámozási módszer ilyen szempontból változtat e valamit? (Három hónapos szerződést kötöttem a reklámozó céggel.)

Több mint fél év telt el a megjelenés óta… Ebben az időszakban a meglévő novelláimból válogattam össze egy antológiára valót. (Izgalmas volt megírni ezeket a különálló történeteket.) Ez a könyv a :

Mesék a Szilánkvilágokból

Szerettem ezeken a történeteken dolgozni! A hibáival együtt élmény volt a leírásuk, javításuk, felolvasásuk és újra javításuk. Ez a könyv, hét, hosszabb novellát tartalmaz, amiből néhány részlet illetve, név, ismerős lehet az olvasónak. Így mondhatnám azt is, hogy ez a hét különálló sztori „szpinofja” is lehetne „Az árnyékdémon” című könyvemnek. De ezek a történetek teljesen függetlenül is megállják a helyüket! A lényeg, hogy elkészültem a könyvvel. Elkészítettem a belső illusztrációkat is. (ezeket a jeleneteket teljesen random módon választottam ki a történetekből.) Elkészítettem a borítóképet is. (erről annyit, hogy ez nem egy kiragadott jelenetet vagy egy karaktert ábrázol. Olyat akartam készíteni, ami nagyjából átfogja az összes történetet…

Ezúttal másképp álltam hozzá a könyvkiadásnak! Nem akartam kiadót! Nem akartam lektort! És igazából senkit sem, hogy dolgozzon a könyvön, viszont a kész könyv még mindig „doc” formátumban volt. Mint megtudtam a nyomdák örömmel fogadják az újabb és újabb megrendeléseket, viszont ahhoz, hogy nyomdakész állapotba kerüljön a könyv olyan „pdf” kiterjesztést kell alkalmazni, amihez én nem értek. (Utána olvastam, hogy mi és hogyan, de vajmi keveset értettem belőle.) Kellett találnom valakit, aki a nyomdai előkészítést és tördelést elkészíti! Ezúttal a keresés nem tartott olyan sokáig, mivel egy általam kiválasztott nyomda ajánlott valakit, akivel felvettem a kapcsolatot. Meglepő módon simán ment minden! Élő emberrel tudtam beszélgetni arról, hogy mit is szeretnék megvalósítani! Egy kompetens személlyel tárgyaltam! Nem hosszas e-mailezgetések és nem hosszas telefonbeszélgetések következtek, hanem lényegre törő, emberi kommunikáció! Élő szóban megbeszéltük a részleteket a könyvvel kapcsolatban és megalkudtunk. A biztonság kedvéért szerződést is kötöttünk. (nem voltam éppen előítéletektől mentes.) de a munka folyt tovább, a könyvem immáron a tördelő kezében volt. És egyeztetések után, elkészült a végleges változat. ( Volt néhány kisebb változtatás! Tanácsokat kaptam és magyarázatokat arra, hogy miért jobb egy másikfajta elképzelés, mint az enyém, és bizony el kellett ismernem, amikor igaza volt az illetőnek! (ez fontos, mert egy másik szemszögből is képet kapunk, és ha a kapott tanácsot átlátjuk, hogy miért is jobb akkor azt elfogadom. Nyilván vannak kivételek, de ez esetben erre volt példa.) Egyeztetések és jóváhagyások után elkészült a könyv nyomdakész változata! Itt még egy utolsó utáni átnézés várt az antológiára. Nem sokkal később jeleztem, hogy elfogadtam és jóváhagytam a művet. Ezzel befejezettnek tekinthettük a nyomdai előkészítést. A digitális anyag ment a nyomdába! Talán egy hét telt el és mehettem a könyvekért. Profi munka! Ez a nyomda olyan árat kért a nyomtatásért, ami döbbenetes volt számomra, de a lényeg az, hogy jó árat mondott, amit elfogadtam, és nagyon jó munkát adott ki a kezéből! Tetszett, amit kaptam! Fizettem egy szolgáltatásért és elégedett voltam az átvett áruval! (Itt meg kell jegyeznem, hogy „Az árnyékdémon” című könyvet majdnem háromszor ennyi pénzből hoztam ki! Visszatekintve, kicsit átverve éreztem magam. De kénytelen voltam elfogadni ezt a tényt. Kvázi: „Tanulópénz”. Biztos vagyok benne, hogy azzal a kiadóval soha többet nem fogok együtt dolgozni, és ha valaki tanácsot kér tőlem a későbbiekben ezen a területen, ajánlani fogom, hogy messziről kerüljék el az ilyen és hasonló, kiadókat és embereket..) Viszont az új könyvvel elégedett voltam! A nyomda számomra kiváló munkát végzett! A tördelő kiváló munkát végzett! Én meg kihoztam magamból a maximumot ezen a téren. Köszönöm!

A terjesztés munkálatai folyamatosan zajlanak. A „Mesék a Szilánkviágokból” című antológia (jelenlegi álláspont szerint) ugyanannál a terjesztőnél lesz, mint „Az árnyékdémon”!

Utóirat: Jelenleg befejezettnek tekintem ezt az üzleti szakaszát írói tevékenységemnek és visszatérek az íráshoz. Két könyvet adtam ki egy év alatt! Jelenlegi terveim szerint még három könyvet szeretnék kiadni néhány éven belül, amiből az egyik „Az árnyékdémon” második kötete és egyben a lezárása is lesz. De ez már egy másik történet…

A többit majd megtudom, hogyan is alakul….

Sziasztok! Üdvözlettel

George Baran/ Job/ Baran György

…

…

…

Könyvek, novellák, regények

Mesék a Szilánkvilágokból

Ez a könyv egy antológia. A kötet hét történetet tartalmaz. Részletek hamarosan!